Az arab és kínai tőke legnagyobb rajongója, a keleti nyitás élharcosa, a letelepedést offshore cégeken keresztül árusító, a kettős állampolgárság rendszerével a schengeni elveket legalábbis praktikus kihívások elé állító Viktor felismerte, hogy mit üzennek nekünk a párizsi merényletek: bizony Európa bajban van, mert nem hallgatott ránk.
Noha a lelőtt rendőr, de még a merénylők hozzátartozói is amellett állnak ki, hogy az Iszlám totális meghazudtolása ha Mohamed tanításaira hivatkozva öl bárki, Tóniék mégis lefordították maguknak a tanulságot: az arabok rosszak, semmi keresnivalójuk köztünk. Rezzenéstelen arccal mondják bele a mikrofonba meg a kamerába, hogy majd ők megvédenek minket tőlük.
A háttérben meg halkan csilingel a kassza minden egyes friss magyar állampolgárságért cserébe.
A kormány és egyes szereplőinek kommunikációját követni nagyjából olyan szintű kihívás, mint az önmagába tekeredő Möbius-szalagot, vagy Escher perspektíva-ellentmondásokkal terhelt képeit értelmezni: a fejfájás elkerülhetetlen. Fizikai képtelenség ilyen utat egyenes gerinccel bejárni, aminek egyik végén a rendszerváltó fiatal liberális értelmiségi van, a másikon a pocakos Le Pen tábornok, a kettő között meg egy olyan kisbíró, akinek bal zsebe az unióban, jobb zsebe Ázsiában, a kezeivel meg a mi malacunkat vágja le.
Ezt már tényleg csak ábrán lehet szemléltetni:
| Ha téged is lever a víz polgártársaidtól, akkor rajongj minket! |
