Emberi ésszel fel nem fogható elköteleződés az, mikor valaki úgy szereti egy párt elnökét, hogy gyakorlatilag semmilyen hibáját sem hajlandó elismerni. Betelefonál, agitál, kommentel, még képes ökölre is menni szeretett vezéréért. A balfasz magyarok egy jelentékeny csoportja: a pártkutyák.

Megannyi híradófelvétel mutatja, ahogy görnyedt hátú, rosszul öltözött, vitaminhiányos szépkorúak csókolgatják imádatuk tárgyát, akinek pont ugyanannyira ciki ez az egész, mint azoknak, akik csak nézik. „De ha ilyen kurva jól megy az ország, akkor miért nem vagyok én Hévízen a kombi mercimmel, mint minden tisztességes német nyugdíjas, bassza meg?” – na ezt a kérdést maguknak sosem teszik fel, ha pedig te szegezed nekik, akkor a beledet kiontják.

Persze nem korfüggő a pártkutyaság, nagyon helyes kis fiatal egyedek is vannak köztük, akik imádják a sintért, akármennyire szorítja is a dróttal a nyakukat. És ha levegőhöz is jutnak, arról próbálják meggyőzni a többi ebet, hogy a sintér ezt stratégiai megfontolások mentén teszi, meg hát ugye a kényszer hatására. Van, hogy otthonról hozzák a beoltott faszságot, de ugyanennyire gyakori, hogy csupán szüleik mantrája elől állnak át a túloldalra, heccből, és ott felejtődnek 33 évesen. Ja és vannak azok, akik eléggé ostobák tanulni, de azt átlátják, hogy egy hallgatói önkormányzati pozícióból egyenes út vezethez valami vagyonkezelési szóvivőségig, ahol már bármekkora faszság előadható faarccal. Ha nem is érnek el odáig – hiszen there can be only one – és csak egy szaros irattári poziig futja, azért holtukig viszik tovább a fuckya’-t, és idült mosollyal ők rakják ki leggyorsabban a szalámis szendvicseket a 35 éves íróasztalokon nyugvó műszálas csipketerítőre, mikor villámlátogatásra feléjük kanyarodik az A8-as Audiban az isten.

Tényleg hihetetlen, hogy honnan ez a rajongás, szinte már a szülők iránti szeretettel ér fel. Illetve nem, több annál! Mert az ember a szüleivel kapcsolatban azért sosem ennyire elfogult. Mindenki elismeri, ha az anyja kicsit zsémbes, szarul vezet, vagy ha az apja kishitű és óvatoskodó, vagy szarok a viccei a családi ebédnél. De ha valaki egy pártkutyának szóváteszi, hogy Ferenc visszatérése nem biztos, hogy nem rondítja el a baloldali összképet, akkor fröcsögve hozza fel, hogy a vizitdíj óta csak keresztbetettek ennek a szegény embernek. És persze a másik oldalról is az eklatáns példa: „Magdikám, úgy érzem, hogy a jelen események fényében talán korai volt Viktor részéről az off-shore lovagozás és az oligarcházás..”, erre rögtön jön az adekvát válasz, hogy „Szopjad akkor te a Gyurcsány faszát Amál, már elfelejtetted a Hagyót meg a nokiás dobozokat???”, és már mennek is ölre. Bámulatos együgyűség, katasztrófaturisták jönnek Skandináviából, hogy megnézzék a vitakultúra hiányát idelent.

Az is figyelemreméltó, ahogy egy párthiéna fogyasztja a médiát. Ha bármi objektív állásfoglalás keveredik kedvenc lapja valamelyik cikkébe, akkor az azt elkövető újságíró áruló, aki kibeszél, megbontja a sorainkat, támadási felületet ad az ellenségnek. Érdemes lenne lerakni az Öreg néne őzikéjét két ellenoldali pártkutya elé, hogy olvassák el. Az egyik biztos azt mondaná, hogy az öregasszony élősködő fatolvaj, aki otthon rejtegeti a munkásmozgalmi érmeket, a másik meg apró kis logikai ugrásokkal jutna el Semjén és Lázár vadászataiig, és bizonyosan állítaná, hogy a néni egy dzsentri leszármazott urizáló kis rüfke. Tényleg nem kell sok muníció egy pártkutyának, stabil várat épít hozott anyagból is. Ugyanilyen élmény az ilyenekkel kommentekben eszmét cserélni a neten, mondjuk bolgárkertészet témájában. Seperc, és rádsütik, hogy libás vagy. Vagy ellenkezőleg: ha azt mondod, hogy nem szívesen hallgatod a Klub Rádiót, mert zavarnak azok a kis szünetek, mikor Bolgár úr nyel egyet, és elvhűségből nem javítja ki a betelefonáló bornírt hülyeségét, és szerinted ez nem fair, na akkor meg rögtön megkaphatod, hogy „csírázik a májadban a náci veszedelem, nem hittem volna kisfiam”. Nem raksz kolbászt a lecsóba? Buzi liberális! Szereted a fa bútorokat, és kettőnél több gyereked van? Nemzetieskedő rovásírásos vagy, biztos erdélyi!

Meggyőződésem, hogy a kivándorlók egy jelentős része nem a devizahitele elől, nem is a szebb jövő reményében, és nem adóelkerülési célzattal megy el innen, egyszerűen csak televan a töke az elfogult, megvezetett, zombiként bármit beszopó droidhadseregből, és már nincs kedve vitatkozni velük.

És hol van még ugye a vége! Egyelőre csak szájal a sok vaksi, de eljön majd a pont, mikor macsétával esünk egymásnak a Széna téren, vagy a Borároson, mint tuszik és hutuk. Akkor aztán nem lesz törökgáborelemez, senkit sem fog érdekelni az óvatos brókeri duma, hogy egyrészt-másrészt. Nyilatkozz! Fekete vagy, vagy fehér? Aki óvatoskodik, hogy őt nem érdekli a politika, vagy hogy inkább középen állna, netalán hogy ő független, vagy hogy ő elempés, lófasz, már a pét sem bírja majd kimondani, vágják el a nyakát mint a csacsi IÁ-sok. Aki nem fekete vagy fehér, az biztosan az ellenség kémje, és nem meri bevallani, TEHÁT bűnös. Ilyen egyszerű.

Fotó: Kálló Péter