Mint egy hangyabolyba önmagát beásó David Attenborough, annyira életszerűen tapasztalhattam meg a balfaszmagyarság egyik különös ismertetőjegyét. Világrekord:önreflexióra képtelen, humortalan szürkemarhát ilyen közelről még nem látott a világ.

Történt ugyanis, hogy a Facebook eltávolította a Balfasz Magyarok blog rajongói oldalát a kínálatából. Persze nem maguktól, hanem mert nyilván számosan jelezték, hogy ez a rajongói oldal ez gyalázat. Persze elsősorban a cím verte ki a biztosítékot, az, hogy „Balfasz Magyarok”.

Hosszan lehetne elemezgetni, hogy vajon a cím önmagában állítás-e, érdemes-e a tartalom elemzése nélkül csak a cím alapján levonni következtetést valamivel kapcsolatban. Akár részletekbe is mehetünk, hogy vajon az, hogy „Balfasz Magyarok” az jelenti-e azt, hogy minden magyar balfasz, és tekintettel kell-e legyen egy blog vagy rajongói oldal üzemeltetője azon emberek érzelmeire is, akik irracionális viselkedést mutatnak, és nem is értik az általuk tisztelt nép nyelvét, a gyakorlati nyelvhasználat képességével is hadilábon (bakancsban, naná) állnak, illetve fő hobbijuk a mindenféle mondvacsinált ürüggyel való megsértődés és felháborodás.

Vajon mi a nagyobb bűn: irónikus, szórakoztató írásokban pellengérre állítani olyan jellemzőket, kortörténeti momentumokat, amik rossz irányba vezetnek minket, vagy pedig helyből lezsidózni, közmunkával és kibelezéssel fenyegetni azokat, akik ilyen műfajban fejezik ki a honi közállapotokkal szembeni ellenérzéseiket. És mi volt előbb, a sértődős veszettkutyaság, vagy a veszettkutyákon való élcelődés?

A folyamat azért kicsit talán ijesztő. Szóval jönnek az emberhez a rajongók, és az a visszajelzés, hogy tudunk magunkon röhögni, a világ nincs elveszve. Nem dicsekvésből mondom („faszt nem!”), de laza 6 hét alatt lett 150 ezer olvasó, és 1500 rajongó. És nem fogyókúrás krémet árultam. Úgy tűnt, hogy bejön az embereknek, nem ártok senkinek. Látszólag mindenki értette, hogy a Balfasz magyarok célja nem az, hogy egy nagy közös kollektív öngyilkosságba kergessük megszégyenített, szétgyalázott népünket.

Na és akkor jött a turbómagyar. Bocs, Magyar. Először eggyen, ketten, aztán jött a többi a vérre. És rögtön jött, hogy ki a zsidó, ki a buzi, Kia Rio (ez itt a reklám helye, látjátok, ennyire kalmárszellemű vagyok, hogy én ezen is keresek srácok, bekaphatjátok!).

Értitek? Beindul a zsidózás, meg hogy ez valami magyarellenes összeesküvés. Egy körforgalom ürügyén, naná! A használtcikk kereskedés témájából, hát persze! Norvég pénzből, naturlig! Elszabadul a pokol, viccesen kétértelmű suksükölés Izraelről, meg cionizmusról, meg kihaénnemségről. Üvöltő sötétség, akkora fekete luk, hogy Nolan sírva kéri a receptet.

És persze megy a feljelentés a Facebook felé, hogy itten nemzetellenes cselekmény megy, egy népcsoport van negatív színben feltüntetve, etnikai alapú gyűlöletkeltés, tudatos felháborlasztás. Ismétlőleg, folyamatában!

A Facebook meg ugye mit pöcsöljön, fűnyíró elv. Mondjuk egy ilyen ügyre jó ha jut kettő perc, majd pont ennyi idő alatt fogja észrevenni, hogy egy oldal az irónikus-e, vagy tényleg lázító. „Hey Mark, what are you doing here, tolmácsot kérek, or what?” Vajon van-e magyar ajkú munkavállaló erre a feladatra, vagy az Ikeás call centeres robotcsajra van outsource-olva annak eldöntése, hogy sértő-e egy magyar nyelven készült bejegyzés, vagy sem?

Éppen a hetekben láthattuk már, hogy milyen könnyű visszaélni azzal, hogy tényleg semmi komolyabb mérlegelést nem végez a Facebook, ha elegen jelentik fel a te általad gründolt rajongói oldalt, akkor a Facebook simán letilt, mehetsz az L. Simon Lászlóhoz iwiw meghívóért.

Szóval X, Y, vagy Z, akinek rajongott oldalai között ott van az „Egymillió náci a cigányok kutyák általi széttépéséért”, és a nagymamája szülinapján is terepmintás gyakorlóban szelfizik, gyanúsan félrefésült hajjal, az nem érti a viccet, bebüszkül, mert ugye nemzettudat, és cselekszik. Ő felfér a Facebookra, a vicces oldal az nem. De én nem haragszom rájuk. Továbbra is azt mondom, hogy az ő szólásszabadságuk az mindennél fontosabb. Ugyanis, ha potrohos idióták a rossz sorsuk okán (m)agyargyulladást kapnak, és üvöltenek a fájdalomtól, akkor inkább legyenek szem előtt, sem mint titokban kárt tegyenek valakiben. Rossz fiúk, szépen rosszalkodjatok! Ahogy a marihuána sem előszobája a kemény drogoknak, remélhetőleg az operett-benáculás sem vezet messzebb a trollkodásnál.

Tessék, lehet hörögni, levezetni. Tépjél sorszámot.