Pavlov kutyája néhány jelzés után már magától nyáladzott. A magyarok évek óta tanulják a kétsávos körforgalmat, de a java része még mindig képtelen elsajátítani a helyes használatát. Mi hát a megoldás? Igazodjunk az ostobákhoz!

A körforgalom a forgalomszervezés egyik legkiválóbb találmánya, ezzel talán senki sem vitatkozik. Van azonban egy kockázat, amikor kényelmetlenné válik. Ez az az eset, amikor nem egyenlő mértékben terhelt utak találkoznak, és az egyik átmenő forgalom dominánssá válik, és a körforgalomba folyamatosan bejutók előnyt élvezve kiszorítják a más szakaszokból való becsatlakozás lehetőségét. Ráadásul ez napszaktól is függhet. Ilyen helyzetekre hozták létre a kétsávos körforgalmakat, néhol a kisívű elkanyarodást külön biztosító szökőutakkal is segítve a gyors továbbhaladást. Sajnos a kétsávos körforgalom a magyarok legtöbbje számára olyan tünemény, amiről le lehetne forgatni a negyedik típusú találkozásokat. Képtelenek vagyunk megtanulni a használatát.

Az eklatáns példája a Megyeri híd budai oldalán található, ahol a hídon kívül Szentendre felől, Óbuda felől, valamint egy átoldali bevásárlóközpont felől érkeznek (és távoznak) autók. A kisívű kanyarokra vannak szökőutak, valamint van egy nagy felüljáró is kifejezetten a Szentendréről Óbudára tartóknak, tehát még ez alól is mentesül a körforgalom. Mégis, mindennek ellenére brutális torlódás tud kialakulni a Szentendre felől a hídra igyekvőknél, valamint a bevásárlóközpontról a hídra vagy Szentendrére igyekvők soraiban.

Az ok borzasztó egyszerű: csak minden századik autós használja rendeltetésszerűen a körforgalmat és húzódik a kör közepe felé levő belső sávba. Behúzódni azért célszerű egyébként, hogy ha mondjuk Szentendréről a hídra igyekszem, akkor ne gátoljam a külső körön azokat, akik a bevásárlóközpontból csatlakoznának a körforgalomba. Belül lehet menni akár 30-40-nel is, kintről be tud jönni valaki, és megkezdeni a felgyorsulást, besorolást, mi pedig kényelmesen ki tudunk sorolni egy egészséges lendületből egy autóval később.

De nem, a magyaroknak ez magas. Bejön a körforgalomba a csávó a hídról, „lepacsizik” a külső sávban a Szentendre felől várakozókkal, majd „lepacsizik” a bevásárlóközpont felől várakozókkal is, végül kihajt Óbuda felé. Végig a külső sávon. Ha mögötte valaki betér a belső sávba, és gyorsabban halad a kisebb íven, az szemétgeci. Aki próbál elé bejönni Szentendréről vagy az Auchanból, az szemétgeci. Ő az okos, neki jogai vannak, a körforgalomban haladó az előnyt élvez.

Egy időben reggelente, majd délutánonként is, rendőröket raktak a körforgalomba. Naívan azt lehetett gondolni, hogy rend lesz, esetleg kiszedik a külső íven körhintázós idiótákat. Mivel azonban a rendőrök a támaszkodáson kívül lófaszt sem csináltak, az lett csupán az eredmény, hogy mindenki roppantul beszarva, tízzel tötyörögte végig a körforgalmat, a szokásosnál is nagyobb dugót okozva. Mert az is egy speciális tulajdonsága a magyarnak, hogy ha rendőrt lát, akkor a benne felhalmozódó emlékek korábbi szabálytalanságokról egy görcsös lelkiismeretfurdalást okoz, elgyengítve a jobblábát. Így fordulhat elő, hogy 65-tel megy végig az M0, csak azért, mert feljött egy elfogó Octavia rendőr még Csömörnél a leállóba.

Aztán felröppent tavasszal, hogy lámpás lesz. A körforgalom. Ott. Lámpás. Kábé mintha egy görkoripályán színházi mamuszt osztanának a biztonság végett. Hogy a terv hogy áll, azt nem lehet tudni, talán letettek róla, talán nem, mindenesetre a napokban újabb változás történt. Gyakorlatilag történelmet írtak, Óbuda határában immár közlekedési skanzenként fog üzemelni a körforgalom: egysávossá tették. Tehát a belső ív le lett vonalkázva. Ha szabályos vagy, megbüntetnek. A félnótások győztek. A népakarat előtt meghajolt a fejlődés, a Hungarikum bizottság soron kívül bírálja majd el a fotókkal alátámasztott beadványt: kétsávos körforgalom magyar módra, ahol az okosok büntetésre számíthatnak.

Van rendőr a hídon, Dunakeszin, Szentendréről kifele jövet, Óbudán, a Pók utcánál. Mindegyiknél van kamera, trafi, gyorskocsi. Tarthattak volna egy erősebb hetet, amikor a rendszeresen a körforgalmon átkelők agyába beleverték volna a szabályokat – figyelmeztetéssel, vagy akár büntetéssel – megérte volna pénzben és fegyelemben is. Nem, ehelyett inkább visszacsinálták. Aztán majd meglátjuk.

Érthető egyébként ez valahol. Nem vagyunk alkalmasak arra, hogy saját kényelmünket egy pillanatra is alárendeljük közösségi érdekeknek. Az élet minden területén ezt látjuk, a körforgalomban a viselkedés ennek csupán egyik megtestesülése. De van még ezer jel. Például amíg egy magyar nő szingli, addig kurvaanyázza a hangos családokat a bisztróban cézársalátázás közben. Amint kismama lesz, anyaoroszlánként küzd jogaiért, hogy összespenótozhassa a hetesbusz üléseit vagy a nőiruhaosztályon a babakocsimagasságból elérhető ruhák szegélyét. Ha lakásfelújítasz, akkor neked jár a lift 0-24-ben, a mentő helyére a konténer, és mindenki fogja be a pofáját, kibírja azt a két hetet, „ezzel az ő lakásuk értéke is emelkedik”. Ha más újítja fel a lakását, akkor rohadjon meg, mit képzel hajnali féltízkor kopácsolni a folyosón, és egész nap ez a cementszag, nem bírod kipihenni magad és macska is jaj belelép valamibe! Egészséges ember inkább nem jár már lakógyűlésre, rendezvényekre, emberek közé, mert mindenhol csak azt lehet látni, hogy emberek jottányit nem képesek feladni a saját kényelmükből, előjogaikból, egy percre nem képesek belehelyezkedni a másik percepciójába, tolakszanak, levillognak, pofádba röhögnek, eléd sündörögnek, a tiltótábla hiányára hivatkoznak, ügyeskednek és erre bíztatnak téged és másokat is. Egy szaros kürtőskalácsért való sorbanállásból képesek a magyarok ketrecharcot kihozni a budai bél- és sárfesztiválon. Képtelenek vagyunk elfogadni azt a tényt, hogy közösen többre lehet menni. Sokan azt gondolják, hogy a szociális erőszak, az teljesen természetes módja az érdekérvényesítésnek, hiszen „Darwin óta tudjuk”. Na igen, de Darwin majmokra gondolt, mi pedig… vagy hát fene tudja.