Ha valamiről megismerszik a jóféle magyar balfasz, akkor az az igénytelenség. Nem azért, mert szarul élünk, és nem azért mert nincsenek előttünk követésre érdemes példák. Hanem mert tényleg semmi ingerenciánk nincs arra, hogy a kötelező minimumnál egy kicsivel többet hozzunk ki dolgokból.

Itt van például rögtön ez a kedves Falus Ferenc. Immár több mint 24 órája röhög rajta egész Magyarország, hogy milyen videoval sikerült indulnia a kárpát-medencei magamutogatós különszámban. Vicces, mert félresikerül, kalimpálnak rajta mindenféle állatok, meg sír az onoka.

Valójában teljesen lehangoló. Ez a csávó lenne érdemesült arra, hogy egy város életének a stábjával irányt szabjon? Mit érzett, mikor visszanézte ezt? Úgy érezte, hogy „jó lesz ez, hadd menjen”?

Innen vitte föl? Vagy onnan hozta le? - áll az ember és nem érti.

Szar a hang, bénán van felöltözve, elbaszódott az egész jelenet, megszégyenül a kiskölyök, és úgy a mondanivaló, mint a metakommunikáció totálisan félremegy.

Egy embert látok, aki szarik bele mindenbe, átlépi saját magát. Vagy minket néz igénytelen szarnak, hogy „jó lesz ezeknek”, vagy ami még rosszabb, saját magával szemben sincsenek elvárásai. Hol a méltóság, hol a szépérzék, hol van a minimális becsülete a munkának? Még az évtizedes örökségünk, az „anyuka helyén marad!” tortás video alkotója is felismerte, hogy szarul veszi ki magát, ha valaki otthonkában áttipeg a filmen, és frusztrálta őt. Ehhez képest Falus Ferenc szerint az összes fenti baki tökre belefér.

Nem mentség, ha a stábja csinálta, mert annyi ráhatása lehet neki egy stábra, hogy „gondolkodom, gondolkodom, de szerintem azért szar, mert…” Ha ilyen szósölmédiából diplomázott okostónik csinálták, akiknek eleve az volt a céljuk, hogy „beszéljenek róla a zemberek”, meg hogy „legyen életszerű, természetes”, akkor sajnos el kell ismerni, hogy kurvára beletrafáltak, sajnos ilyenek vagyunk:

Bizonyára mindenkinek megvan az a típusú szomszéd, akinek annyira nyikorog a talicskája, vagy annyira csapágyas a kocsija, fűnyírója, csiszológépe, akármije, hogy utcákra elhallatszik, őt mégsem zavarja soha, nem fog áldozni rá soha egy félórát, hogy megolajozza, megnézesse, megbuherálja… Nem, inkább hozzárohasztja az agyát a zajhatáshoz, kiírtja az ingerekre reagáló idegeit, mint fogász a foggyökeret, és ezt várja el mindenki mástól is. És valljuk be, ezt a szívességet általában mi mindannyian meg is tesszük: alkalmazkodunk lakóhelyünk legtahóbb egyedeihez, és végül mikor meghal májzsugorban, akkor mindenki úgy emlékszik rá, mint dolgos emberre, nem pedig egy unalmát és feleslegességét borzasztó zavaró műveletekkel palástoló haszontalan féregre.

Vagy az is csak Magyarországon van, hogy ha bemegyünk egy bármilyen pláza legdrágább boltjába, ahol 25 ezernél kezdődik egy szaros farmernadrág, akkor ezerszázalék, hogy pormacskák vannak a próbafülkékben, a hét bármelyik napján, bármelyik napszakban. De az ott éhbérért elárusító picsák örömmel néznek le bárkit, aki mégsem hajlandó ennyit adni ilyen körülmények között egy ócska göncért.

Elmész egy kifőzdébe, kocsmába, bármilyen nyilvános helyre, biztosan sziszegősre van beállítva a rádió. Kicsit kéne megmoccantani az antennát, hogy jó legyen, netán beszerezni egy plusz erősítőt 2990-ért,, vagy elég lenne másfél méter betoldott dróttal javítani a vételen és akkor megoldódna, mégis mindenki sercegősen hallgatja a Danóbiuszt egymillió éve.

Legjobb éttermekben is simán hiányzik a vécéből a rigli, a fogas, a papír, üres a kézmosó, és úgy egyébként is, menjen a kedves vevő a kurva anyjába, hogy a láthatóan kamu írógépszalagra nyomtatott plusz szervízdíjas számlába még szeretne ilyen minimumokat is beleképzelni. Mindannyian vallásosan gyűlöljük a McDonalds-ot, mert ugye aljas kizsákmányoló, de ha van világszabadalom, amit a McDonaldsnak köszönhetünk, és kötelezővé kéne tenni, akkor az az óránkénti checklist a mosdók ajtajának belső oldalán, hogy Terike mi mindent ne felejtsen el ellenőrizni. A McD tudja, hogy mennyire bízhat az alkalmazottai memóriájában: semennyire. És neki van igaza.

Most, hogy így utánagondolok, Falus Ferenc valójában kiváló főpolgármester lenne. Őt minden igaz magyar szakember szeretné: együtt csodálnák a derékszögeket, amik 81 és 96 fok között szórnak, közösen örülnének a beázós buszmegállóknak, az egy nyarat kibíró körúti sínfelújításnak, a sehova sem vezető bringautaknak, a számozás nélküli utcatábláknak, a megközelíthetetlenre tervezett közintézményeknek, a nyitvatartási idő alatt zárt hivataloknak, a packázástól elburjánzó költségvetéseknek. Ebbe az ocsmány bűzös posványba éppen szépen belecuppan, zokniban, papucsban, nincs ott hiba.